Jézus Szentséges Szíve 12 ígéretének fontossága
Úgy gondolom, hogy ma hasznosabb, mint valaha, hogy néhány elmélkedést tegyünk Jézus Szentséges Szíve tizenkét ígéretéről, nevezetesen azokról az ígéretekről, amelyeket Jézus kinyilatkoztatott Alacoque Szent Margit Máriának. Ezek valóban magánkinyilatkoztatások, de az Egyház nagyon is támogatja őket, ezért megérdemlik a figyelmünket.
Jézus, aki már nem tudja magában tartani az irántunk, emberek iránt érzett szeretetét, mindent megtesz, hogy arra ösztönözzön bennünket, hogy keressük őt, szeressük őt, szolgáljuk őt. Ő maga a következőket mondta a fent említett francia szentnek: “Isteni Szívem oly szenvedélyesen szereti az embereket és különösen téged, hogy forró szeretetének lángjait többé már nem tudja magába fojtani, hanem ki kell azokat árasztania rajtad keresztül, ki kell magát nyilatkoztatnia, hogy meggazdagítsa őket drága kincseivel, melyeket előtted felfedek. Ezek minden üdvösséges és megszentelő kegyelmet tartalmaznak, amely szükséges arra, hogy őket a kárhozat örvényéből kirántsam”1.
Jézus cselekvésmódját egy kereskedőéhez hasonlíthatjuk, aki nem tudta eladni az áruját, ezért úgy döntött, hogy árleszállítással számolja fel árukészletét, így nyereséges lehet. Ez persze nem azt jelenti, hogy Jézus „enyhíti” tanítását azzal, hogy bizonyos bűnöket megenged, vagy hogy a bűnbánatot nem tartókat is beengedi a Paradicsomba, hanem azt, hogy úgy döntött, új és bőségesebb kegyelmeket ad megtérésünkhöz, végleges kitartásunkhoz és örök üdvösségünkhöz. Maga Jézus a tizenkettedik ígéretben „Szívem határtalan irgalmasságában” beszél. Magától értetődik, hogy rendkívüli ajándékokról van szó, amelyek célja minél több lélek megmentése.
Jézus isteni pedagógiája tehát a miénkkel ellentétes, mert ahelyett, hogy büntetne és elhagyna minket, mindig új, irgalmasabb és hatékonyabb módszereket talál ki, hogy megnyerjen minket magának és üdvösséget adjon nekünk. Ezért Paray-le-Monial egész üzenetét így foglalhatnánk össze: “Mindenkinek akarom adni szeretetemet és irgalmamat. Mindnyájatokat meg akarlak menteni”. Ebben az értelemben valóban nincs semmi új vagy többlet a nyilvános kinyilatkoztatáshoz képest, hiszen maga Jézus is több alkalommal, valamint az utolsó vacsorán is tudtunkra adta, hogy minden embert meg akar menteni, és hogy éppen ezért feláldozta magát. (vö. Mt 26,27-28)
Érdemes idézni a Katekizmust ezen a ponton, ahol a magánkinyilatkoztatásokról beszél: “Ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását “kiegészítsék” vagy “tökéletesítsék”, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az Ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé.” (KEK 67)
Pontosan ezt akarjuk tenni: Jézus, Alacoque Szent Margitnak adott kinyilatkoztatásait akarjuk felhasználni, hogy ebben a korban még hűségesebben éljük meg a nyilvános kinyilatkoztatást. Élni akarunk ezekkel az eszközökkel, amelyeket az Ég kínál nekünk, hogy könnyebben elérjük a szentséget, az örök üdvösséget. Urunk megígérte, hogy különböző módon jutalmazza meg azokat, akik teljesítik az Ő Szent Szíve iránti tiszteletére vonatkozó kéréseit: különleges áldásokban és kegyelmekben részesülnek mind világi, mind örökkévaló módon. Ez a tizenkét ígéretben elrejtett nagy titok. Már csak az van hátra, hogy elmélyedjünk bennük, amit a következő hónaptól kezdve fogunk megtenni.
1 A Jézus Szíve-ájtatosság központi természete, Budapest, 1933. 3. i